Negyedik bejegyzés

Már egy órája várjuk,  hogy Jungkook végre kijöjjön a szobájából. Úgy tűnik,  igazán nem akar velünk jönni.

-Menjetek csak el, ha cserben akarjátok hagyni Sugát! -kiáltotta a szobából. Meg forgattam a szemeimet. 

-Mintha azzal nem hagynád őt cserben, hogy itthon ülsz őlbetett karokkal -léptem az ajtóhoz, majd már nem is tudom miket hordtam neki össze. Suga a bátyám, és tudom hogy nem akarná, hogy miatta aggódjunk egész nap. Persze ettől függetlenül nagyon remélem jól van. Felhívni mindenesetre nem tudjuk, mert itthon hagyta a telefonját.
-MinSoe, nyugodj le -fogta le a karomat V, majd gondolkozni kezdett. Kis idő múlva megszólalt:
-Figyelj csak, Kookie -dőlt neki az ajtónak. Csendben vártam mi lesz.
-Tessék? -sóhajtott Jungkook. Ez a hang, istenem. Eléggé irritál.
-Mi lenne, ha elmennénk pár órára a városba. Utána meglátogatjuk Sugát a kórházban. Na, mit szólsz?
V olyan aranyos. El nem tudom képzelni, hogy bírja ki egy ilyen barát mellett, mint a szobában lévő. Legalábbis én nem bírnám ki.
-Legyen -nyitotta ki az ajtót a maknae -de akkor te nem szólsz ma hozzám -bökött felém.
-Te csak ne bökdöss -legyeztem magam előtt.
Feszült volt a hangulat, így Jin szokásosan hozta a formáját. Közénk lépett, nehogy a végén még nagyobb vita alakuljon ki.
-Mi lenne, ha elmennénk valahova enni? -kérdezte mosolyogva. Ez az ötlet mindenkinek tetszett, gondolom még senki sem reggelizett.
-Menjünk mekibe! -vigyorgott Jimin.
-Ó, itt van olyan? -lepődtem meg. Reflexből mindenki lehunyta a szemét. Tudták, mi fog következni. Valójában én is tudtam, de nem nagyon érdekelt. Legalább megismerem JungKook összes gyengepontját.
-Már hogy ne lenne? -vonta fel a szemöldökét -Honnan jöttél, ahol az analfabéták törzshelye is van? -jött volna nekem, csakhogy Jin még mindig közöttünk állt, és szerencsémre leállította.
-Emlékeztetnélek, hogy Ő itt egy lány -már majdnem megemelte a hangját.
-Nem érdekel -morogta, majd elment készülődni. Hát, ez nagyon kedves volt tőle.

-
Az idő egész kellemes, és épp a meki felé tartunk - azt hiszem. Jinen valamilyen feltűnően rózsaszín pulcsi van, de nem merek rákérdezni. Így hát V-hez fordulok.
-Mondd csak -suttogom neki -Jin szereti a rózsaszínt? -néztem a földre. TaeTae hangosan felnevetett.
-Most viccelsz? Imádja! Ha tudnád -rázta a fejét. Bólintottam, miközben próbáltam nem észre venni, ahogyan Jungkook bosszúsan felénk pillant. Konkrétan nem is érdekel. Azt hiszem.
Meg is érkeztünk a mekihez. Kicsit más volt, mint otthon.
-Ki mit eszik? -igazította meg a maszkját RapMon. Elgondolkodtam.  Nekem mindegy végülis.
Miután rendeltünk, a tálcánkat fogva ültünk le egy nagy asztalhoz.
-Na és MinSoe -fordult felém Jimin, aki az asztal másik felén ült -hogy tetszik Észak-Korea?
Kérdésére eszembejutott a tegnap, majd amit Jin mondott, és elvörösödtem. Arra eszméltem, hogy a fiúk szólongatnak.
-Hagyjátok -hallottam Jungkookot -Szerelmes.
Mérgesen pillantottam rá. Hát barátom,  én ezért még megöllek. Akárhonnan is szedted ezt.
-Ó, és ki a szerencsés? -mosolygott Jin, aki velem szemben ült.
Te -mondtam magamban.
-Igazából, nem igazán... -kezdtem volna, de V félbeszakított.
-MinSoe nem egy könnyen megkapható lány -karolt át -Nincs senki. Tudnék róla.
Hálásan pillantottam rá, mire Ő kacsintott egyet.
-Vagy te vagy az, és azért nem mondja el! -nézett ránk Hoseok. Ó, hogy ez mekkora barom. Ránéztem V-re, aki már nem mosolygott. Elengedte a vállam, majd evett tovább.

-
Miután ettünk, elmentünk várost nézni. Éppen J-Hope magyarázott valamit.
-Hogy mit csináljak? -néztem rá értetlenül.
-Dobd a szökőkútba az érmét! -mosolygott. Itt mindenkinek ilyen édes a mosolya? Erről eszembejutott Jin. Odapillantottam, aki szintén mosolygott. Emberek, ma öljük meg MinSoe -t nap van?!
Óvatosan lehunytam a szememet, majd egyből ki is nyitottam.
-Nem megy -néztem rájuk. Majd a következő pillanatban V mellém lépett.
-Segítek -mosolygott, de Jin hamarabb megfogta a karomat.
-Majd én.
Atya világ! V és Jin szemeztek egy ideig, de az arcukat nem láttam rendesen. Így is alig bírtam fel nézni, annyira zavarba jöttem. Éreztem, ahogyan Jin mögém lép. Egyre gyorsabban lélegeztem, pedig csak a karomat fogta. De végül hozzám simult. Te jó ég, ha én ezt a napot túlélem, akkor kérek magamnak egy díjat amit kiteszek a polcomra.
-Csak hunyd le a szemed és kívánj -suttogta,  amitől kirázott a hideg. Lassan lecsuktam a szemhéjaim, de már paprika vörös lehettem. Hogyan kívánjak épeszűen, ha egy ilyen fiú áll tőlem pár centire? És olyan jó illata van...
De végül rájöttem, hogy nem egy mesében vagyok. Még ha nem is válik valóra, de egy valamit most nagyon szeretnék.
-Megvan? -kérdezte Jin. Bólintottam, majd segített a helyes irányba dobni. Mikor kinyitottam a szememet, majdnem mindenki elégedetten mosolygott. Majdnem mindenki, kivéve... V és Jungkook. Ők karbatett kézzel álltak érzéstelen arckifejezéssel. Amikor TaeTae észrevette hogy nézem, magára erőltetett egy vigyort, és mutatott egy like jelet úgy, hogy csak én lássam. Halkan nevettem. Már mindenki indult volna, amikor megszólaltam:
-Ti nem kívántok?
Egymásra néztek.
-Ez a te napod, Min -karolt át Jimin -Inkább mondd meg hova szeretnél még menni.
-Öhm, nem is tudom -túrtam a hajamba. Végül a fiúk döntöttek helyettem.
Nagyon sok helyre mentünk el, és hihetetlenül gyorsan telt az idő. Ilyen, ha az ember igazán jól érzi magát?
-Nézd MinSoe -kiáltott V, rámutatva a színes szökőkútra.
-Nagyon szép -mosolyogtam, majd felültem a híd szélére. Nemsokára mellém ült valaki.
-Nem félsz hogy leesel? -kérdezte Jin. Nem mertem odanézni, mert tudom hogy zavarba jöttem volna.
-Eddig nem igazán gondoltam rá,  hogy ez előfordulhat -motyogtam.
-Nincs tériszonyod? -ült közelebb. De van, igazából rohadtul féltem hogy leesek. De nem akartam gyávának tűnni.
-Nincs -ráztam a fejem.
-Az jó dolog -mondta elismerően -én nagyon félek a magasban.
-Tényleg? -emeltem fel a fejem -Ez cuki -mondtam ki véletlenül, majd a számra tettem a kezemet. Rám emelte tekintetét.
-Cukinak tartasz? -vigyorodott el. Mondani akartam valamit, de megfogta a kezemet, a szó pedig bennem akadt. Ránéztem Jinre,  aki elég közel volt, de meghallottam ahogyan V kiált.
-Hé, Min!
Megköszörültem a torkomat, majd kihúztam a kezemet Jin keze alól.
-Igen? -fordultam hátra V-hez, aki éppen... nos, nem is tudom mit csinált. Nevetni kezdtem, majd Jinre pillantottam, aki továbbra is engem nézett.
-Bocsi -mondtam, de addigra már eltűnt a zavarom. Nevetve futottam Taeatae-hoz, aki egy nagy nyuszi-fejet húzott fel magára, és azzal ijesztegetett másokat.
-Te meg mit csinálsz? -kérdeztem, tanulmányozva, hogy mennyire hülye embert hívok én legjobb barátomnak.
-Jobb mint a maszk -mondta alig hallhatóan -Látod?  Fel sem ismernek! -tárta szét karjait.
-Te nem vagy normális -veregette hátba Jimin. Addigra már a többiek is odajöttek hozzánk. Aki elsétált mellettünk, hiába próbált odajönni amikor felismerte a fiúkat, mert féltek a nagy nyúltól. Nagyon jól éreztem magam.
Az idő hamar eltelt, míg észre sem vettük, hogy valamit elfelejtettünk.
-Ó a francba -fogtam a fejemet.
Mindenki felfigyelt rám.
-Baj van, Min? -kérdezte Hoseok, a többiek pedig aggódva néztek rám.
-Suga... -mondtam magam elé meredve. Jungkook mérgesen pillantott rám.
-Ezt jól megcsináltad! -kiabált rám -nem meg mondtam, hogy nem kéne eljönnünk?
-Jungkook nyugalom -fogta le őt Namjoon, de az említett lerázta magáról.
-Miért teszel úgy, mintha én lennék a hibás?  -fontam keresztbe a karjaimat -Tulajdonképpen nem is akartam hogy velünk gyere!
-Gyerekek nyugalom, még be tudunk menni hozzá -nézett a telefon kijelzőjére J-Hope. Jungkookon látszott valami előtörni, de visszafogta az indulatait.
-Induljunk -morogta, majd elindult valamerre. A többiek utánasiettek.
-Gyere Min -kiáltott hátra Jimin. Nem volt sok kedvem ez után az ökör után menni, de nem volt más választásom.

Harmadik bejegyzés

Oké, talán mégsem lesz olyan rossz mint gondoltam. Az asztalnál ülünk mindhárman, és éppen vacsorázunk. Jungkook különösen csendben van. Furcsa, hogy éppen nem keres okot arra, hogy hányféleképpen tudna sértegetni.
-Köszönöm -állt fel Suga -megyek előkészítek valami filmet, meg áthívom a többieket -mosolygott -majd gyertek.
Némán bólintottam, Jungkook pedig rávágta hogy 'oké'.
Éppen fel akartam állni, amikor elkapta a karomat. Lassan elengedte, majd vártam hogy mit akar mondani.
-Öhm. Nézd -kezdte -sajnálom -nézett bele a szemembe. Sóhajtotottam.
-Mit sajnálsz? Hogy végig lelkiismeret furdolásom volt miattad? "Nem hiányzik most nekünk egy lány" -utánoztam a hangját. Úgy tűnik, felhúztam.
-Tudod mit? -sötétült el a tekintete -Ha te így, akkor én is -mondta, majd kivitte a tányérját.

-
A nappaliban vagyunk, és éppen Jin oppa és RapMon között ülök a kanapén. Istenem, Jinnek olyan jó illata van! A tv-ben valami film megy, de nem tudom a címét. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekel, mert végig máson járt az eszem. Vajon miért kért bocsánatot Jungkook? Tuti, hogy V kérte meg rá. Meg amúgy is, miért tette meg? Ránéztem a fiúra, aki a tv képernyőjét bámulta érzelemmentes arccal. Karbatettem kezeimet, és bosszús arcot vágtam.
-Megyek, csinálok popcornt -állt fel Jin. Felnéztem rá és úgy éreztem, mintha egy Isten tornyosulna felém.
-MinSoe veled megy -szólalt meg V -igaz, Min?
Kábultan bólogatni kezdtem. Ó, hogy mibe egyeztem én bele! Jungkook halkan morgolódni kezdett, Suga pedig mérgesen pillantott TaeTae-ra. Remélem, ennek nem lesz következménye.
Felálltam, és Jin után siettem, aki már a konyhában volt. Nekitámaszkodtam a pultnak, miközben Ő elővette a popcornos zacskót.
-Na és hogy tetszik Észak-Korea? -kérdezte, miközben betette a mikroba az ételt.
-Öhm -túrtam bele a hajamba -még nem sokat láttam belőle -bámultam a cipőm orrát. Eközben éreztem, ahogyan mellém támaszkodik.
-Akkor holnap mind elmegyünk egy kis városnézésre -kiáltotta a fiú, hogy mindeki értesüljön róla -vagy szeretnéd, hogy csak ketten menjünk? -kérdezte, én pedig szerintem egészen vörös lehettem.
-Nem, vagyis izé -ráztam a fejem -menjünk együtt.
Felnéztem, Jin mosolygott.
-Mármint, a többiekkel együtt -gesztikuláltam, de a fiú lefogta a kezemet.
-Zavarban vagy? -nézett a szemembe, miközben lehajtottam a fejemet. Halkan felnevetett -Aranyos vagy.
A szívem iszonyat gyorsan és hangosan vert, csak remélni tudtam hogy más nem hallja. Azt mondta aranyos...
Suga lépett be a konyhába.
-Oké, szerintem gyertek vissza, majd én hozom a popcornt.
Úristen Suga, megmentettél -mondtam magamban.
Csendben visszasétáltam a nappaliba, nyomomban Jinnel, majd leültem a helyemre. Nem törődtem a többiek fürkésző tekintetével. Ha eddig azt hittem, most majd tudok figyelni a filmre, hát tévedtem. Ugyanis végig Jinen járt az eszem.

-
A film véget ért, én pedig igyekeztem minél hamarabb elhagyni a szobát. Mivel a mi lakosztályunkban voltunk, ezért eldöntöttem hogy elmegyek tusolni.
-Foglalt a fürdő -kiáltottam, majd bezártam magam mögött az ajtót.
A forró víz perzselte a bőrömet, de hamar hozzászoktam. Ezek szerint holnap kiruccanunk. Valamivel le kell majd közben foglalnom magam, hogy ne megint Jinnel, és az én hülye gondolataimmal foglalkozzak. Mondjuk veszek magamnak pár dolgot.
Miután végeztem, magamra csavartam egy törülközőt, és kiléptem az ajtón. Előtte körülnéztem, hogy van-e valaki a közelben. Ahogyan siettem vissza a szobámba, útközben beleütköztem valakibe.
-Jézusom -sikítottam fel. Az a valaki rámvilágított a telefonja kijelzőjével.
-Jézusom, nézd meg van-e itthon valaki, mielőtt úgy döntesz törülközőben futkározol a házban -hangjáról megismertem Őt.
-Jungkook -morogtam -hiszen te jöttél belém -akadtam ki. Puffogni kezdett.
-Persze, majd mindjárt az én hibám lesz ha nem hordasz ruhát. Különben is, honnan tudtam volna hogy itt leszel? -került ki.
-Ezt én is kérdezhetném tőled -suttogtam, majd folytattam utamat a szobám felé. Gyorsan felvettem a pizsimet, elmentem fogat mosni, majd bebújtam a puha ágyamba. Elég nehezen jött álom a szememre.

-
Reggel ordítozásra ébredtem. Először a fejemre húztam a párnám, de mikor nem csillapodott a zaj, felkeltem. Először nem tudtam hol vagyok, de hamar rájöttem. A bátyámék turnéján. Olyan jó erre gondolni. Gyorsan belebújtam a mamuszomba, és kisiettem a konyhába, ahonnan jött a zaj. Amint megláttam a földön fetrengő Sugát, sikítottam.
-Segíts már, ne csak vinnyogj -nyöszörögte a tesóm. Dehát mit csináljak? Valaki kopogott. Gyorsan kinyitottam az ajtót, amin egyből belépett Namjoon. A fekvő Sugához sietett. Segített neki felállni.
-Mi történt veled? -ültette a kanapéra. Én is odamentem hozzájuk.
-Aish -fogta a kezét Suga. Mellé térdeltem.
-Fáj a kezed? Azzal történt valami?
Közben megérkeztek a többiek.
-Hé nyitva van az aj... Suga! -szaladt ide hozzánk Jimin, mögötte a többiekkel. Eközben a tesóm bólogatott a kérdésemre.
-Tulajdonképpen nem emlékszem mi történt -motyogta -de egyszer csak a konyhapadlón találtam magam. Annyit tudok hogy fáj a kezem, és a fejem.
-Szerintem orvoshoz kéne menni -gondolkodott el Jimin.
-De akkor elmarad a turné -aggodalmaskodott J-Hope.
-Én most inkább Suga állapotáért aggódnék -lépett be Jungkook a szobába. Jé, megjött az esze.
-Helyes. Akkor beviszem a kórházba -állt fel RapMon -tudsz járni, ugye? -nézett le a tesómra.
-Persze, csak kicsit szédülök. De megleszek -bólintott Suga.
-Veletek megyek -állt fel Jimin. Miközben mentek ki az ajtón, nyugtatóul rámmosolyogott. Válaszul én is magamra erőltettem egy mosolyt, ami inkább vicsornak tűnhetett.
-Elmarad a városnézés? -biggyesztette le ajkait J-Hope. Már megint ez.
-Hoseok, nyugodj már le! -akadt ki teljesen Jungkook -Az egyik legjobb barátodat, aki már szinte a testvéred, éppen most viszik a kórházba -fogta a fejét -Vissza tudnál egy kicsit venni az önzőségedből?
Mindannyian csendben maradtunk. Jungkooknak igaza van.
-Tehát azt várod el, hogy üljünk itthon, és találgassuk mi történhet éppen kilóméterekkel arrébb? Suga nem ezt akará -szólalt meg végül V. Nos, neki is igaza van.
-Akkor mi legyen? -kérdeztem halkan. V bátorítóan rám mosolygott.
-Elmegyünk valahova. De csak azért, mert te még nem jártál itt, és hogy addig se aggódjunk.
Bólintottam, Jungkook pedig elviharzott a szobájába.

Második bejegyzés

Ideges voltam. Életemben először repültem. Tulajdonképpen valamit nem értettem. Legelőször azt hittem, turné busz lesz, meg ilyenek. Jobbra pillantottam, ahol Suga ült, rögtön mellettem. Direkt kértem, hogy ablak mellé ülhessek. A szőkeség éppen Jiminnel társalgott így inkább nem zavartam. Sokkal jobban érdekelt, hogy Jin mit csinál éppen. Tulajdonképpen semmit, csak ül és mosolyog valamin. Olyan aranyos. Beszélgetni szeretnék vele, de nemtudom, hogyan szólítsam meg.
"Hé, Jin, tök aranyos vagy, nem beszélünk valamiről, miközben bámulhatlak?"
Nem, ez tiszta hülyeség lenne. Gondolatmenetemből Namjoon zökkentett ki. Mögöttem ült. Ha jól tudom, Ő olyan bandavezér féle.
-Nimsoe, repültél már valaha? -érdeklődött. Na ne, ennyire látszik, hogy beijedtem? Válaszul csak ráztam a fejemet.
-Nem kell félni. Tulajdonképpen jó buli. Szinte nem is fogod érezni -kacsintott. Egyre fusztráltabb lettem. Suga, fogd már be, és figyelj a húgodra néhány percre!
Ez úgy tűnik nem vált be, Suga nem gondolatolvasó, és még mindig Jiminnel beszél. Ekkor eszembejutott az az ember, akire amúgy bármikor számíthatok. Elpillantottam egészen jobbra. Ahogy megláttam barna hajú barátomat, amint épp egy újságot olvas, elmosolyodtam.
-V! Hé, V! -kiáltottam oda halkan. Egyből rám pillantott. Intettem neki, mire felállt, és idesétált. Mosolygott, és leült közém és Suga közé.
-Félek -szorítottam össze fogaimat. De valahogy az, hogy Ő itt volt, teljesen megnyugtatott. Megszorította a kezemet.
-Ne félj. Gondolj arra, hogy rengeteg ember utazott már. És legalább a hetven százalékuk túlélte -poénkodta el. Megforgattam a szemeimet -Na de most viccen kívül. Nincs mitől félni. Én is többször repültem már. És látod? -tárta szét karját -semmi bajom.
Nevetnem kellett, nagyon aranyosan viselkedett. Néha elgondolkozom azon, miért nem TaeTae a bátyám, és miért pont Suga. Mert akár máshogy is lehetett volna.
-Figyelj csak -húztam félmosolyra a szám -nem cserélnétek helyet? -böktem a fejemmel bátyám felé -valahogy jobban érezném magam.
-Dehogyis nem -bólintott V, és már fordult is el megbeszélni a dolgokat Sugával. Újra Jin felé pillantottam. Azt hallottam, Ő a legidősebb. Ekkor a köztünk lévő korkülönbségen kezdtem el gondolkodni, mire összeszorult a szívem. Nem, kizárt hogy valaha bármi is lehetne köztünk. Hiszen annyival idősebb. És én még csak tizenhét éves vagyok. Nem túl bíztazó.
A felszállás megkezdődött.
Beszívtam a levegőmet, és összeszorult tüdővel doboltam a karfán. Akarva-akaratlanul V-re pillantottam, aki egyik kezével befogta az orrát, mintha teljesen természetes lenne, és csak várt, hogy elinduljon a gép.
-Hát te meg mit csinálsz? -nevettem fel. Irtó viccesen nézett ki. Rám nézett, és teljesen komoly arcot vágott.
-Nem akarom, hogy beduguljon a fülem -mondta orrhangon.
-Ó, értem -néztem magam elé, és követtem a példájàt.
-Minsoe, csak nem elmaradt az esti fürdésed, hogy mindketten az orrotokat fogjátok? -kiáltott elölre valahonnan Jungkook. Megforgattam a szemeimet.
-Nyugi, általában Kookie nem ilyen -súgta oda nekem V.
-Ezt jó tudni. Egyébként miért csak mi fogjuk az orrunkat? -pillantottam körbe.
-Ja, hát... Mások rágóznak, vagy viszet tartogatnak a szájukban. Tulajdonképpen rengeteg másik megoldás is létezik -vont vállat. Rámeredtem.
-Tae. Nekem. Van. Rágóm -tagoltam szépen, lassan a szavakat. Felémpillantott.
-Ó, ez esetben -nevetett fel -mármint... Akkor adnál? -mosolygott kínosan -légyszi?
Sóhajtottam. Ezért kellett nekem beégetnem magamat. A táskámért nyúltam, és elővettem egy csomag rágógumit. Először adtam V-nek, majd én is bevettem egyet a számba. Véletlenül Jin felé pillantottam, aki mosolyogva figyelt. Idétlenül visszamosolyogtam rá.
-Kérhetek egyet én is? -kérdezte, mielőtt visszatettem volna a táskámba.
-Persze -motyogtam, és felé nyújtottam a rágót. V végig csendben figyelt. Végül megszólalt. Már vártam.
-Nincs barátnője -mondta félvállról, miközben azt figyeltem, ahogyan Jin rágózva kinéz az ablakon.
-Tessék? -ráztam meg a fejemet.
-Nem lehet barátnőnk -dőlt hátra V. Tényleg, ezt mintha Suga már említette volna...
-Értem -motyogtam. Majd észbe kaptam -Várj. Ezt most miért mondtad nekem? -vontam fel a szemöldökömet -azt hiszed, hogy...
-Azt -nyitott ki egy újabb magazint -ismerlek. És segítek is -vette elő félmosolyát. Kicsit furcsán éreztem magam, de azért mindig rájövök, mennyire imádom V-t. Most megöleltem volna, de valahogy akkor is kínos volt ez az egész dolog.

-
Sikeresen leszállt a gépünk, és nem volt halálos balesetem. Szemeimmel Sugat kerestem, aki Namjoonal és Jiminnel álldogált a kapuban, minket keresve - gondolom. Odasiettem hozzájuk, nyomomban a többiekkel.
-Mindjárt ideér az autó -újságolta Namjoon csillogó szemekkel. Türelmesen vártuk ki ezt a 3 percet, majd egyszer csak megérkezett egy nagy furgon szerűség; sőt, inkább busznak látszott. Sorra szálltunk be hátra. Az egész hihetetlen volt. Belül voltak kisasztalok, egy kanapé, és még tv is az egyik 'sarokban'.
-Üdv itthon -vigyorodott el J-Hope, és lehuppant a kanapéra -pontosabban a második otthounk.
-Öhm... Itt fogunk élni? -pillantottam körbe. Kérdésemre felnevettek.
-Dehogy is -magyarázta Namjoon -hotelben fogunk aludni.
Jimin még mindig kuncogott. Miután kényelembe helyeztük magunkat, elindult a busz - gondolom - a hotel irányába. Én Jimin és J-Hope között ültem a kanapén, kivételesen messze Sugatól vagy V-től. Az asztalon magazin kupac díszelgett. Szemezni kezdtem vele.
-Nyugodtan választhatsz -nézett fel mobiljából Jin. Tulajdonképpen nem voltam olvasós kedvemben, így csak megráztam a fejemet. Az úton a fiúk végig hülyéskedtek, én pedig kifelé bámultam az ablakon. Nemsokára meg is érkeztüznk. A bőröndjeinket fogva tolongtunk be a hotel bejáratán. Nagyon nagy volt, pedig még csak az előcsarnokig jutottunk el. Namjoon a recepcióhoz ment lerendezni a dolgot, majd nemsokára már a szobáinkat kerestük.
-Tehát akkor mégegyszer -olvasott valamilyen papírt a bandavezér - Minsoe, te egy szobában leszel Sugával és Jungkookkal -kínosan pillantottam az utóbb említett személyre. Nagyjából Ő is ugyanígy nézett rám -Jin és V, ti velem lesztek. Végül Jimin és J-Hope egyedül. Rendben lesz? -nézett ránk várakozva. Bólintottunk, és mindenki elindult szobát választani. Automatikusan a bátyám után fordultam.
Egy nagy lakoszzály szerűségbe toppantam be. Volt kanapé, tv, minden ami kell. Több ajtót is láttam nyílni, mindenhova benéztem. Az egyikben egy Franciaágy volt, a másikban 2 egyszemélyes ágy. Végül egy fürdőszoba. A nappaliból nyílt egy konyha is, aminek nagyon örültem.
-Ki hol alszik? -lépett ki Suga a szobákból, rögtön utánam.
-Enyém a fracia -huppant rá az említett tárgyra Jungkook. Na igen, kíváncsi vagyok, mennyi lányt akar felhozni ide.
-Szerintem Minsoe nyugodtan aludhatna ott -magyarázta Suga.
-Minek az neki? Azért hogy csak Ő aludjon kényelm... -kezdte volna, de a bátyám félbeszakította.
-Csend legyen, Maknae! -nézett mérgesen -Te nem ilyen vagy -húzta szűkebbre szemeit -Min, menj és nyugodtan pakolj a nagyágyas szobába.
Teljesítettem amit kért. Eközben Jungkook is sértődötten pakolászott. Jézusom, hogy fogok én itt kibírni velük több hetet? Nagyon nehéz elképzelni...

Első bejegyzés

Sziasztok:) ez az első blogom, ami ráadásul a Bts-ről fog szólni. Kérlek nézzétek el hogy kezdő vagyok még (a blog kinézetére gondolok első sorban) és írjátok le a véleményeteket:)
Zs.xx

- Suga!! -kiáltottam türelmetlenül bátyámnak -Gyere már!
Nem igaz, hogy a saját turnéjára sem tud elkészülni. Igen, Suga az én bátyám, aki egy híres k-pop banda tagja. A neve Bangtan Boys, de mindenki csak Bts-nek hívja.
-Nyugi van már, megyek.
És akkor megjelent a lépcső tetején, egy hatalmas bőrönddel a kezében. Napszemüveg és fullcap volt a fején, ezzel próbált menőbbnek tűnni. Lazán lépkedett felém.
-Mikor ér ide a taxi? -nézett rám. Felvontam a szemöldökömet. Ez most komolyan ilyen hülye?
-Már fél órája itt van -sóhajtottam, majd átadtam a sofőrnek a bőröndöket. Miután betette a csomagtartóba, beszálltam a hátsó ülésre. Sokan megkérdezhetik, miért nem az apánk visz minket mindenhova, ha már egyszer van pénzünk. Nos, azért, mert teljesen el van foglalva a munkájával. Nincs ránk egyszerűen ideje. Suga pedig végre megtanulhatna vezetni.
-Minsoe, figyelsz te rám? -lengette meg előttem kezeit a bátyám. Ráemeltem a tekintetemet. Egy útikönyvet mutogatott, hogy mennyi helyre fogunk menni. De engem teljesen más érdekelt.
-Ott lesz TaeTae? -kérdeztem lelkesen. Suga furcsán nézett rám, még a napszemüvegen keresztül is láttam.
-Miért ne lenne ott?
-Csak úgy -vontam meg a vállam -végre találkozhatok vele -mosolyogtam. V már nagyon régóta az egyik legjobb barátom, és most végre újra láthatom Őt. Remélem Ő is ennyire várja már.
Az út nem volt túl hosszú. Suga rapp szövegeket írt, miközben figyelmesen hallgattam őt. A bátyám nagyon jól néz ki, ha nem lennék a tesója, és nem ismerném ennyire, talán tetszene is. De sajnos ismerem őt. Túlságosan is. Ismerem minden rossz szokását, meg ilyenek. A reptér előtt megállt a taxi.
-Nem félsz? -nézett rám a tesóm. Nem értettem mire gondol.
-Mitől kéne félnem?
Közben kiszálltunk a kocsiból.
-Attól, hogy találkozol a többiekkel.
Megvontam a vállam. Nem tudtam, pontosan mitől is kellene tartanom. Csak 6, biztosan irtó helyes fiú. És az egyikőjüket már nagyon jól ismerem. Ahogyan a kezembe fogtam a bőröndömet, mintha nehezebb lett volna mint előtte. Halkan nyögdécseltem, ahogyan próbáltam hurcolászni az emberméretű téglámat.
-Minsoe, ne segítsek? -fordult hátra Suga. Már épp, hogy ideje volt.
-De köszi... -végig se hallgatott, már nyúlt is a bőröndért.
-Reggeliztél rendesen? Nem akarom hogy itt összeess nekem -pillantott hátra, miközben a bejárat felé haladtunk. Ilyenkor annyira szeretem Őt. Amikor törődik velem. Ilyenkor tényleg egy szeretnivaló fiú. Mondjuk mikor nem az? Akármennyire is titkolom, Suga nagyon jó testvér, még ha ez elsőre nem is látszik. Mindig tudja hol van a nemtörődömség határa.
Ahogyan beléptünk az ajtón, egyből észrevettem egy feltűnő csapatot. Felénk pillantottak. Az egész pillanat olyan tökéletes volt. TaeTae észrevett minket, és egyből mosolyogni kezdett. Najó, talán mégsem volt olyan tökéletes. Arra számítottam, hogy majd futni fogunk egymás felé, miközben az egész le van lassítva, és boldogan élünk amíg meg nem halunk. Igen, talán egy kicsit nyálas vagyok. Rápillantottam Sugara, aki már rég nem mellettem állt, hanem odasietett a többiekhez. Kisebb zajjal voltak, de amúgy senki sem pillantott felénk. Énis odabattyogtam hozzájuk.
-Srácok, Ő itt MinSoe -karolt át szőke tesóm -MinSoe, ők itt a srácok.
Mindenki integetni kezdett.
-Jimin, Namjoon, Hoseok, Jungkook és Jin - sorolta. Az utóbbin megakadt a szemem. Nagyon gyönyörű volt. Eközben V mellém lépett, és váratlanul megölelt. Vidáman karoltam át én is, miközben arcomról levakarhatatlan volt a vigyor.
-Hiányoztal Min -nevetett.
Nemtudom mióta ölelhettük egymást, amikor valaki megköszörülte a torkát. Odanéztem. Ha jól emlékszem Jungkook.
-Talán mehetnénk -morogta. Nemtudom, valamiért nem volt túl szimpatikus ez a megszólalása. Körbenéztem, feszült volt a levegő. De Jin egyből cselekedett.
-Srácok, éhes vagyok, nem eszünk valamit? -olyan édes volt, hogy el is felejtettem, miért voltam ideges az előbb.
-Nem hoztam kaját -vakarta meg a tarkóját ha jól emlékszem Jimin.
-Igen, én sem -sóhajtott Suga -Minsoe, menj és vegyél valamit -nyújtott felém egy kis pénzt.
-Ugráltass csak -forgattam meg a szemem. Mondjuk volt egy kis gond. Először jártam itt.
-Öhm... És merre is kell menni? -néztem körbe. Jungkook felém lépett.
-Majd én elkísérlek.

-
Úgy tűnik úgy alakult a helyzet, hogy most egy számomra idegen fiúval sétálok, és a szendvicseket pásztázom.
-És amúgy hogyhogy te is jössz? -kérdezte egyszer csak Jungkook. Váratlanul ért a kérdése. De azért próbáltam nem túl ellenszenves lenni.
-Nemtudom, a bátyám csak úgy gondolt egyet és magával hurcolt -gúnyolódtam. A kassza felé siettem a már kiválasztott kajával, de a fiú megállított. Hátrapillantottam, lehajtotta a fejét, majd a szemembe nézett.
-Nézd -sóhajtott -Nem hiányzik nekünk most egy lány. Épp elég zűrös így is minden. Szóval fogadd meg a tanácsomat. Még van időd visszafordulni.
Nem hittem a fülemnek. Ez most komolyan beszél? Tudtommal ezek a fiúk jófejek. Vagy csak Ő ilyen bunkó?
-Fordulj fel -suttogtam, és elsiettem fizetni. Miután visszaértünk, Suga türelmetlenül várt.
-Már azt hittem történt valami, vagy hogy elvesztél -sietett oda hozzám. Próbáltam nem az előbbi beszélgetésünkre gondolni Jungkookkal, és mosolyogni.
-Nem, semmi, csak nagy volt a választék -nyújtottam át az ételt.
-Ez meg mi? -vonta fel a szemöldökét.
-Szendvics -vontam vállat. Azt hiszem, valaki felnevetett. Talán az imént emlegetett fiú.
-Én még nem ettem olyat -pillantott rám Namjoon. Kicsit furcsán éreztem magamat.
-Hát, ez volt a legolcsóbb, és Jungkook azt mondta szeretitek, szóval... -motyogtam zavaromban.
Összenéztek.
-Semmi baj -mosolygott Jin. Istenem, életem legszebb mosolyát láttam abban a pillanatban.
A gép nemsokára megérkezett, és miután átestünk az ellenőrzésen, indultunk is.
End of part 1.