Harmadik bejegyzés

Oké, talán mégsem lesz olyan rossz mint gondoltam. Az asztalnál ülünk mindhárman, és éppen vacsorázunk. Jungkook különösen csendben van. Furcsa, hogy éppen nem keres okot arra, hogy hányféleképpen tudna sértegetni.
-Köszönöm -állt fel Suga -megyek előkészítek valami filmet, meg áthívom a többieket -mosolygott -majd gyertek.
Némán bólintottam, Jungkook pedig rávágta hogy 'oké'.
Éppen fel akartam állni, amikor elkapta a karomat. Lassan elengedte, majd vártam hogy mit akar mondani.
-Öhm. Nézd -kezdte -sajnálom -nézett bele a szemembe. Sóhajtotottam.
-Mit sajnálsz? Hogy végig lelkiismeret furdolásom volt miattad? "Nem hiányzik most nekünk egy lány" -utánoztam a hangját. Úgy tűnik, felhúztam.
-Tudod mit? -sötétült el a tekintete -Ha te így, akkor én is -mondta, majd kivitte a tányérját.

-
A nappaliban vagyunk, és éppen Jin oppa és RapMon között ülök a kanapén. Istenem, Jinnek olyan jó illata van! A tv-ben valami film megy, de nem tudom a címét. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekel, mert végig máson járt az eszem. Vajon miért kért bocsánatot Jungkook? Tuti, hogy V kérte meg rá. Meg amúgy is, miért tette meg? Ránéztem a fiúra, aki a tv képernyőjét bámulta érzelemmentes arccal. Karbatettem kezeimet, és bosszús arcot vágtam.
-Megyek, csinálok popcornt -állt fel Jin. Felnéztem rá és úgy éreztem, mintha egy Isten tornyosulna felém.
-MinSoe veled megy -szólalt meg V -igaz, Min?
Kábultan bólogatni kezdtem. Ó, hogy mibe egyeztem én bele! Jungkook halkan morgolódni kezdett, Suga pedig mérgesen pillantott TaeTae-ra. Remélem, ennek nem lesz következménye.
Felálltam, és Jin után siettem, aki már a konyhában volt. Nekitámaszkodtam a pultnak, miközben Ő elővette a popcornos zacskót.
-Na és hogy tetszik Észak-Korea? -kérdezte, miközben betette a mikroba az ételt.
-Öhm -túrtam bele a hajamba -még nem sokat láttam belőle -bámultam a cipőm orrát. Eközben éreztem, ahogyan mellém támaszkodik.
-Akkor holnap mind elmegyünk egy kis városnézésre -kiáltotta a fiú, hogy mindeki értesüljön róla -vagy szeretnéd, hogy csak ketten menjünk? -kérdezte, én pedig szerintem egészen vörös lehettem.
-Nem, vagyis izé -ráztam a fejem -menjünk együtt.
Felnéztem, Jin mosolygott.
-Mármint, a többiekkel együtt -gesztikuláltam, de a fiú lefogta a kezemet.
-Zavarban vagy? -nézett a szemembe, miközben lehajtottam a fejemet. Halkan felnevetett -Aranyos vagy.
A szívem iszonyat gyorsan és hangosan vert, csak remélni tudtam hogy más nem hallja. Azt mondta aranyos...
Suga lépett be a konyhába.
-Oké, szerintem gyertek vissza, majd én hozom a popcornt.
Úristen Suga, megmentettél -mondtam magamban.
Csendben visszasétáltam a nappaliba, nyomomban Jinnel, majd leültem a helyemre. Nem törődtem a többiek fürkésző tekintetével. Ha eddig azt hittem, most majd tudok figyelni a filmre, hát tévedtem. Ugyanis végig Jinen járt az eszem.

-
A film véget ért, én pedig igyekeztem minél hamarabb elhagyni a szobát. Mivel a mi lakosztályunkban voltunk, ezért eldöntöttem hogy elmegyek tusolni.
-Foglalt a fürdő -kiáltottam, majd bezártam magam mögött az ajtót.
A forró víz perzselte a bőrömet, de hamar hozzászoktam. Ezek szerint holnap kiruccanunk. Valamivel le kell majd közben foglalnom magam, hogy ne megint Jinnel, és az én hülye gondolataimmal foglalkozzak. Mondjuk veszek magamnak pár dolgot.
Miután végeztem, magamra csavartam egy törülközőt, és kiléptem az ajtón. Előtte körülnéztem, hogy van-e valaki a közelben. Ahogyan siettem vissza a szobámba, útközben beleütköztem valakibe.
-Jézusom -sikítottam fel. Az a valaki rámvilágított a telefonja kijelzőjével.
-Jézusom, nézd meg van-e itthon valaki, mielőtt úgy döntesz törülközőben futkározol a házban -hangjáról megismertem Őt.
-Jungkook -morogtam -hiszen te jöttél belém -akadtam ki. Puffogni kezdett.
-Persze, majd mindjárt az én hibám lesz ha nem hordasz ruhát. Különben is, honnan tudtam volna hogy itt leszel? -került ki.
-Ezt én is kérdezhetném tőled -suttogtam, majd folytattam utamat a szobám felé. Gyorsan felvettem a pizsimet, elmentem fogat mosni, majd bebújtam a puha ágyamba. Elég nehezen jött álom a szememre.

-
Reggel ordítozásra ébredtem. Először a fejemre húztam a párnám, de mikor nem csillapodott a zaj, felkeltem. Először nem tudtam hol vagyok, de hamar rájöttem. A bátyámék turnéján. Olyan jó erre gondolni. Gyorsan belebújtam a mamuszomba, és kisiettem a konyhába, ahonnan jött a zaj. Amint megláttam a földön fetrengő Sugát, sikítottam.
-Segíts már, ne csak vinnyogj -nyöszörögte a tesóm. Dehát mit csináljak? Valaki kopogott. Gyorsan kinyitottam az ajtót, amin egyből belépett Namjoon. A fekvő Sugához sietett. Segített neki felállni.
-Mi történt veled? -ültette a kanapéra. Én is odamentem hozzájuk.
-Aish -fogta a kezét Suga. Mellé térdeltem.
-Fáj a kezed? Azzal történt valami?
Közben megérkeztek a többiek.
-Hé nyitva van az aj... Suga! -szaladt ide hozzánk Jimin, mögötte a többiekkel. Eközben a tesóm bólogatott a kérdésemre.
-Tulajdonképpen nem emlékszem mi történt -motyogta -de egyszer csak a konyhapadlón találtam magam. Annyit tudok hogy fáj a kezem, és a fejem.
-Szerintem orvoshoz kéne menni -gondolkodott el Jimin.
-De akkor elmarad a turné -aggodalmaskodott J-Hope.
-Én most inkább Suga állapotáért aggódnék -lépett be Jungkook a szobába. Jé, megjött az esze.
-Helyes. Akkor beviszem a kórházba -állt fel RapMon -tudsz járni, ugye? -nézett le a tesómra.
-Persze, csak kicsit szédülök. De megleszek -bólintott Suga.
-Veletek megyek -állt fel Jimin. Miközben mentek ki az ajtón, nyugtatóul rámmosolyogott. Válaszul én is magamra erőltettem egy mosolyt, ami inkább vicsornak tűnhetett.
-Elmarad a városnézés? -biggyesztette le ajkait J-Hope. Már megint ez.
-Hoseok, nyugodj már le! -akadt ki teljesen Jungkook -Az egyik legjobb barátodat, aki már szinte a testvéred, éppen most viszik a kórházba -fogta a fejét -Vissza tudnál egy kicsit venni az önzőségedből?
Mindannyian csendben maradtunk. Jungkooknak igaza van.
-Tehát azt várod el, hogy üljünk itthon, és találgassuk mi történhet éppen kilóméterekkel arrébb? Suga nem ezt akará -szólalt meg végül V. Nos, neki is igaza van.
-Akkor mi legyen? -kérdeztem halkan. V bátorítóan rám mosolygott.
-Elmegyünk valahova. De csak azért, mert te még nem jártál itt, és hogy addig se aggódjunk.
Bólintottam, Jungkook pedig elviharzott a szobájába.