Ideges voltam. Életemben először repültem. Tulajdonképpen valamit nem értettem. Legelőször azt hittem, turné busz lesz, meg ilyenek. Jobbra pillantottam, ahol Suga ült, rögtön mellettem. Direkt kértem, hogy ablak mellé ülhessek. A szőkeség éppen Jiminnel társalgott így inkább nem zavartam. Sokkal jobban érdekelt, hogy Jin mit csinál éppen. Tulajdonképpen semmit, csak ül és mosolyog valamin. Olyan aranyos. Beszélgetni szeretnék vele, de nemtudom, hogyan szólítsam meg.
"Hé, Jin, tök aranyos vagy, nem beszélünk valamiről, miközben bámulhatlak?"
Nem, ez tiszta hülyeség lenne. Gondolatmenetemből Namjoon zökkentett ki. Mögöttem ült. Ha jól tudom, Ő olyan bandavezér féle.
-Nimsoe, repültél már valaha? -érdeklődött. Na ne, ennyire látszik, hogy beijedtem? Válaszul csak ráztam a fejemet.
-Nem kell félni. Tulajdonképpen jó buli. Szinte nem is fogod érezni -kacsintott. Egyre fusztráltabb lettem. Suga, fogd már be, és figyelj a húgodra néhány percre!
Ez úgy tűnik nem vált be, Suga nem gondolatolvasó, és még mindig Jiminnel beszél. Ekkor eszembejutott az az ember, akire amúgy bármikor számíthatok. Elpillantottam egészen jobbra. Ahogy megláttam barna hajú barátomat, amint épp egy újságot olvas, elmosolyodtam.
-V! Hé, V! -kiáltottam oda halkan. Egyből rám pillantott. Intettem neki, mire felállt, és idesétált. Mosolygott, és leült közém és Suga közé.
-Félek -szorítottam össze fogaimat. De valahogy az, hogy Ő itt volt, teljesen megnyugtatott. Megszorította a kezemet.
-Ne félj. Gondolj arra, hogy rengeteg ember utazott már. És legalább a hetven százalékuk túlélte -poénkodta el. Megforgattam a szemeimet -Na de most viccen kívül. Nincs mitől félni. Én is többször repültem már. És látod? -tárta szét karját -semmi bajom.
Nevetnem kellett, nagyon aranyosan viselkedett. Néha elgondolkozom azon, miért nem TaeTae a bátyám, és miért pont Suga. Mert akár máshogy is lehetett volna.
-Figyelj csak -húztam félmosolyra a szám -nem cserélnétek helyet? -böktem a fejemmel bátyám felé -valahogy jobban érezném magam.
-Dehogyis nem -bólintott V, és már fordult is el megbeszélni a dolgokat Sugával. Újra Jin felé pillantottam. Azt hallottam, Ő a legidősebb. Ekkor a köztünk lévő korkülönbségen kezdtem el gondolkodni, mire összeszorult a szívem. Nem, kizárt hogy valaha bármi is lehetne köztünk. Hiszen annyival idősebb. És én még csak tizenhét éves vagyok. Nem túl bíztazó.
A felszállás megkezdődött.
Beszívtam a levegőmet, és összeszorult tüdővel doboltam a karfán. Akarva-akaratlanul V-re pillantottam, aki egyik kezével befogta az orrát, mintha teljesen természetes lenne, és csak várt, hogy elinduljon a gép.
-Hát te meg mit csinálsz? -nevettem fel. Irtó viccesen nézett ki. Rám nézett, és teljesen komoly arcot vágott.
-Nem akarom, hogy beduguljon a fülem -mondta orrhangon.
-Ó, értem -néztem magam elé, és követtem a példájàt.
-Minsoe, csak nem elmaradt az esti fürdésed, hogy mindketten az orrotokat fogjátok? -kiáltott elölre valahonnan Jungkook. Megforgattam a szemeimet.
-Nyugi, általában Kookie nem ilyen -súgta oda nekem V.
-Ezt jó tudni. Egyébként miért csak mi fogjuk az orrunkat? -pillantottam körbe.
-Ja, hát... Mások rágóznak, vagy viszet tartogatnak a szájukban. Tulajdonképpen rengeteg másik megoldás is létezik -vont vállat. Rámeredtem.
-Tae. Nekem. Van. Rágóm -tagoltam szépen, lassan a szavakat. Felémpillantott.
-Ó, ez esetben -nevetett fel -mármint... Akkor adnál? -mosolygott kínosan -légyszi?
Sóhajtottam. Ezért kellett nekem beégetnem magamat. A táskámért nyúltam, és elővettem egy csomag rágógumit. Először adtam V-nek, majd én is bevettem egyet a számba. Véletlenül Jin felé pillantottam, aki mosolyogva figyelt. Idétlenül visszamosolyogtam rá.
-Kérhetek egyet én is? -kérdezte, mielőtt visszatettem volna a táskámba.
-Persze -motyogtam, és felé nyújtottam a rágót. V végig csendben figyelt. Végül megszólalt. Már vártam.
-Nincs barátnője -mondta félvállról, miközben azt figyeltem, ahogyan Jin rágózva kinéz az ablakon.
-Tessék? -ráztam meg a fejemet.
-Nem lehet barátnőnk -dőlt hátra V. Tényleg, ezt mintha Suga már említette volna...
-Értem -motyogtam. Majd észbe kaptam -Várj. Ezt most miért mondtad nekem? -vontam fel a szemöldökömet -azt hiszed, hogy...
-Azt -nyitott ki egy újabb magazint -ismerlek. És segítek is -vette elő félmosolyát. Kicsit furcsán éreztem magam, de azért mindig rájövök, mennyire imádom V-t. Most megöleltem volna, de valahogy akkor is kínos volt ez az egész dolog.
-
Sikeresen leszállt a gépünk, és nem volt halálos balesetem. Szemeimmel Sugat kerestem, aki Namjoonal és Jiminnel álldogált a kapuban, minket keresve - gondolom. Odasiettem hozzájuk, nyomomban a többiekkel.
-Mindjárt ideér az autó -újságolta Namjoon csillogó szemekkel. Türelmesen vártuk ki ezt a 3 percet, majd egyszer csak megérkezett egy nagy furgon szerűség; sőt, inkább busznak látszott. Sorra szálltunk be hátra. Az egész hihetetlen volt. Belül voltak kisasztalok, egy kanapé, és még tv is az egyik 'sarokban'.
-Üdv itthon -vigyorodott el J-Hope, és lehuppant a kanapéra -pontosabban a második otthounk.
-Öhm... Itt fogunk élni? -pillantottam körbe. Kérdésemre felnevettek.
-Dehogy is -magyarázta Namjoon -hotelben fogunk aludni.
Jimin még mindig kuncogott. Miután kényelembe helyeztük magunkat, elindult a busz - gondolom - a hotel irányába. Én Jimin és J-Hope között ültem a kanapén, kivételesen messze Sugatól vagy V-től. Az asztalon magazin kupac díszelgett. Szemezni kezdtem vele.
-Nyugodtan választhatsz -nézett fel mobiljából Jin. Tulajdonképpen nem voltam olvasós kedvemben, így csak megráztam a fejemet. Az úton a fiúk végig hülyéskedtek, én pedig kifelé bámultam az ablakon. Nemsokára meg is érkeztüznk. A bőröndjeinket fogva tolongtunk be a hotel bejáratán. Nagyon nagy volt, pedig még csak az előcsarnokig jutottunk el. Namjoon a recepcióhoz ment lerendezni a dolgot, majd nemsokára már a szobáinkat kerestük.
-Tehát akkor mégegyszer -olvasott valamilyen papírt a bandavezér - Minsoe, te egy szobában leszel Sugával és Jungkookkal -kínosan pillantottam az utóbb említett személyre. Nagyjából Ő is ugyanígy nézett rám -Jin és V, ti velem lesztek. Végül Jimin és J-Hope egyedül. Rendben lesz? -nézett ránk várakozva. Bólintottunk, és mindenki elindult szobát választani. Automatikusan a bátyám után fordultam.
Egy nagy lakoszzály szerűségbe toppantam be. Volt kanapé, tv, minden ami kell. Több ajtót is láttam nyílni, mindenhova benéztem. Az egyikben egy Franciaágy volt, a másikban 2 egyszemélyes ágy. Végül egy fürdőszoba. A nappaliból nyílt egy konyha is, aminek nagyon örültem.
-Ki hol alszik? -lépett ki Suga a szobákból, rögtön utánam.
-Enyém a fracia -huppant rá az említett tárgyra Jungkook. Na igen, kíváncsi vagyok, mennyi lányt akar felhozni ide.
-Szerintem Minsoe nyugodtan aludhatna ott -magyarázta Suga.
-Minek az neki? Azért hogy csak Ő aludjon kényelm... -kezdte volna, de a bátyám félbeszakította.
-Csend legyen, Maknae! -nézett mérgesen -Te nem ilyen vagy -húzta szűkebbre szemeit -Min, menj és nyugodtan pakolj a nagyágyas szobába.
Teljesítettem amit kért. Eközben Jungkook is sértődötten pakolászott. Jézusom, hogy fogok én itt kibírni velük több hetet? Nagyon nehéz elképzelni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése