Első bejegyzés

Sziasztok:) ez az első blogom, ami ráadásul a Bts-ről fog szólni. Kérlek nézzétek el hogy kezdő vagyok még (a blog kinézetére gondolok első sorban) és írjátok le a véleményeteket:)
Zs.xx

- Suga!! -kiáltottam türelmetlenül bátyámnak -Gyere már!
Nem igaz, hogy a saját turnéjára sem tud elkészülni. Igen, Suga az én bátyám, aki egy híres k-pop banda tagja. A neve Bangtan Boys, de mindenki csak Bts-nek hívja.
-Nyugi van már, megyek.
És akkor megjelent a lépcső tetején, egy hatalmas bőrönddel a kezében. Napszemüveg és fullcap volt a fején, ezzel próbált menőbbnek tűnni. Lazán lépkedett felém.
-Mikor ér ide a taxi? -nézett rám. Felvontam a szemöldökömet. Ez most komolyan ilyen hülye?
-Már fél órája itt van -sóhajtottam, majd átadtam a sofőrnek a bőröndöket. Miután betette a csomagtartóba, beszálltam a hátsó ülésre. Sokan megkérdezhetik, miért nem az apánk visz minket mindenhova, ha már egyszer van pénzünk. Nos, azért, mert teljesen el van foglalva a munkájával. Nincs ránk egyszerűen ideje. Suga pedig végre megtanulhatna vezetni.
-Minsoe, figyelsz te rám? -lengette meg előttem kezeit a bátyám. Ráemeltem a tekintetemet. Egy útikönyvet mutogatott, hogy mennyi helyre fogunk menni. De engem teljesen más érdekelt.
-Ott lesz TaeTae? -kérdeztem lelkesen. Suga furcsán nézett rám, még a napszemüvegen keresztül is láttam.
-Miért ne lenne ott?
-Csak úgy -vontam meg a vállam -végre találkozhatok vele -mosolyogtam. V már nagyon régóta az egyik legjobb barátom, és most végre újra láthatom Őt. Remélem Ő is ennyire várja már.
Az út nem volt túl hosszú. Suga rapp szövegeket írt, miközben figyelmesen hallgattam őt. A bátyám nagyon jól néz ki, ha nem lennék a tesója, és nem ismerném ennyire, talán tetszene is. De sajnos ismerem őt. Túlságosan is. Ismerem minden rossz szokását, meg ilyenek. A reptér előtt megállt a taxi.
-Nem félsz? -nézett rám a tesóm. Nem értettem mire gondol.
-Mitől kéne félnem?
Közben kiszálltunk a kocsiból.
-Attól, hogy találkozol a többiekkel.
Megvontam a vállam. Nem tudtam, pontosan mitől is kellene tartanom. Csak 6, biztosan irtó helyes fiú. És az egyikőjüket már nagyon jól ismerem. Ahogyan a kezembe fogtam a bőröndömet, mintha nehezebb lett volna mint előtte. Halkan nyögdécseltem, ahogyan próbáltam hurcolászni az emberméretű téglámat.
-Minsoe, ne segítsek? -fordult hátra Suga. Már épp, hogy ideje volt.
-De köszi... -végig se hallgatott, már nyúlt is a bőröndért.
-Reggeliztél rendesen? Nem akarom hogy itt összeess nekem -pillantott hátra, miközben a bejárat felé haladtunk. Ilyenkor annyira szeretem Őt. Amikor törődik velem. Ilyenkor tényleg egy szeretnivaló fiú. Mondjuk mikor nem az? Akármennyire is titkolom, Suga nagyon jó testvér, még ha ez elsőre nem is látszik. Mindig tudja hol van a nemtörődömség határa.
Ahogyan beléptünk az ajtón, egyből észrevettem egy feltűnő csapatot. Felénk pillantottak. Az egész pillanat olyan tökéletes volt. TaeTae észrevett minket, és egyből mosolyogni kezdett. Najó, talán mégsem volt olyan tökéletes. Arra számítottam, hogy majd futni fogunk egymás felé, miközben az egész le van lassítva, és boldogan élünk amíg meg nem halunk. Igen, talán egy kicsit nyálas vagyok. Rápillantottam Sugara, aki már rég nem mellettem állt, hanem odasietett a többiekhez. Kisebb zajjal voltak, de amúgy senki sem pillantott felénk. Énis odabattyogtam hozzájuk.
-Srácok, Ő itt MinSoe -karolt át szőke tesóm -MinSoe, ők itt a srácok.
Mindenki integetni kezdett.
-Jimin, Namjoon, Hoseok, Jungkook és Jin - sorolta. Az utóbbin megakadt a szemem. Nagyon gyönyörű volt. Eközben V mellém lépett, és váratlanul megölelt. Vidáman karoltam át én is, miközben arcomról levakarhatatlan volt a vigyor.
-Hiányoztal Min -nevetett.
Nemtudom mióta ölelhettük egymást, amikor valaki megköszörülte a torkát. Odanéztem. Ha jól emlékszem Jungkook.
-Talán mehetnénk -morogta. Nemtudom, valamiért nem volt túl szimpatikus ez a megszólalása. Körbenéztem, feszült volt a levegő. De Jin egyből cselekedett.
-Srácok, éhes vagyok, nem eszünk valamit? -olyan édes volt, hogy el is felejtettem, miért voltam ideges az előbb.
-Nem hoztam kaját -vakarta meg a tarkóját ha jól emlékszem Jimin.
-Igen, én sem -sóhajtott Suga -Minsoe, menj és vegyél valamit -nyújtott felém egy kis pénzt.
-Ugráltass csak -forgattam meg a szemem. Mondjuk volt egy kis gond. Először jártam itt.
-Öhm... És merre is kell menni? -néztem körbe. Jungkook felém lépett.
-Majd én elkísérlek.

-
Úgy tűnik úgy alakult a helyzet, hogy most egy számomra idegen fiúval sétálok, és a szendvicseket pásztázom.
-És amúgy hogyhogy te is jössz? -kérdezte egyszer csak Jungkook. Váratlanul ért a kérdése. De azért próbáltam nem túl ellenszenves lenni.
-Nemtudom, a bátyám csak úgy gondolt egyet és magával hurcolt -gúnyolódtam. A kassza felé siettem a már kiválasztott kajával, de a fiú megállított. Hátrapillantottam, lehajtotta a fejét, majd a szemembe nézett.
-Nézd -sóhajtott -Nem hiányzik nekünk most egy lány. Épp elég zűrös így is minden. Szóval fogadd meg a tanácsomat. Még van időd visszafordulni.
Nem hittem a fülemnek. Ez most komolyan beszél? Tudtommal ezek a fiúk jófejek. Vagy csak Ő ilyen bunkó?
-Fordulj fel -suttogtam, és elsiettem fizetni. Miután visszaértünk, Suga türelmetlenül várt.
-Már azt hittem történt valami, vagy hogy elvesztél -sietett oda hozzám. Próbáltam nem az előbbi beszélgetésünkre gondolni Jungkookkal, és mosolyogni.
-Nem, semmi, csak nagy volt a választék -nyújtottam át az ételt.
-Ez meg mi? -vonta fel a szemöldökét.
-Szendvics -vontam vállat. Azt hiszem, valaki felnevetett. Talán az imént emlegetett fiú.
-Én még nem ettem olyat -pillantott rám Namjoon. Kicsit furcsán éreztem magamat.
-Hát, ez volt a legolcsóbb, és Jungkook azt mondta szeretitek, szóval... -motyogtam zavaromban.
Összenéztek.
-Semmi baj -mosolygott Jin. Istenem, életem legszebb mosolyát láttam abban a pillanatban.
A gép nemsokára megérkezett, és miután átestünk az ellenőrzésen, indultunk is.
End of part 1.